| |
| Kreon |
335 | Zo dadelijk wordt u met geweld verwijderd. |
| Medea |
336 | O nee, dat niet, o, Kreon, alstublieft. |
| Kreon |
337 | U gaat ons blijkbaar last bezorgen, mevrouw. |
| Medea |
338 | Ik ga het land uit. Dat is niet waarom ik smeek. |
| Kreon |
339 | Vanwaar dan dit verzet? Waarom vertrekt u niet? |
| Medea |
340 | Sta toe dat ik vandaag nog blijf, één dag. |
341 | Dan kan ik nadenken over mijn ballingschap, |
342 | waar ik mijn kinderen onderbreng, omdat |
343 | hun vader niets voor hen verkiest te regelen. |
344 | Heb meelij met hen. U bent toch ook vader. |
345 | Het is normaal dat u begrip toont. Om mijzelf |
346 | heb ik geen zorgen, als ik het land uit word |
347 | gezet. Ik huil om hén en om hun ongeluk. |
| Kreon |
348 | Van nature ben ik absoluut niet een tiran |
349 | en door toegevendheid heb ik al veel bedorven. |
350 | Ik besef ook nu, mevrouw, dat ik een fout maak. |
351 | Toch krijgt u uw zin. Maar wel laat ik u weten: |
352 | als het komende licht van de zon u nog binnen |
353 | onze grens ziet met uw zoons, dan zult u sterven. |
354 | Dat is onherroepelijk mijn laatste woord. |
355 | Dus, als u blijven moet, blijf dan, één dag. |
356 | Daarin zult u niets doen van wat ik vrees. |
| Kreon af |
| Koor |
357 | Ongelukkige vrouw, |
358 | ach, ach, wanhopig in uw verdriet, |
359 | waarheen u te wenden? Waar vindt u onthaal, |
360 | een huis of een land dat u redt in de nood? |
361 | O, hulpeloos wordt u, Medea, |
362 | door een god overspoeld |
363 | met een golf van ellende. |
| Μήδεια |
364 | Κακῶς πέπρακται πανταχῇ· τίς ἀντερεῖ; |
365 | Ἀλλ᾽ οὔτι ταύτῃ ταῦτα, μὴ δοκεῖτέ πω. |
366 | Ἔτ᾽ εἴσ᾽ ἀγῶνες τοῖς νεωστὶ νυμφίοις |
367 | καὶ τοῖσι κηδεύσασιν οὐ σμικροὶ πόνοι. |
368 | Δοκεῖς γὰρ ἄν με τόνδε θωπεῦσαί ποτε |
369 | εἰ μή τι κερδαίνουσαν ἢ τεχνωμένην; |
370 | Οὐδ᾽ ἂν προσεῖπον οὐδ᾽ ἂν ἡψάμην χεροῖν. |
371 | Ὁ δ᾽ ἐς τοσοῦτον μωρίας ἀφίκετο |
372 | ὥστ᾽, ἐξὸν αὐτῷ τἄμ᾽ ἑλεῖν βουλεύματα |
373 | γῆς ἐκβαλόντι, τήνδ᾽ ἐφῆκεν ἡμέραν |
374 | μεῖναί μ᾽, ἐν ᾗ τρεῖς τῶν ἐμῶν ἐχθρῶν νεκροὺς |
375 | θήσω, πατέρα τε καὶ κόρην πόσιν τ᾽ ἐμόν. |
376 | Πολλὰς δ᾽ ἔχουσα θανασίμους αὐτοῖς ὁδούς, |
377 | οὐκ οἶδ᾽ ὁποίᾳ πρῶτον ἐγχειρῶ, φίλαι· |
378 | πότερον ὑφάψω δῶμα νυμφικὸν πυρί, |
379 | ἢ θηκτὸν ὤσω φάσγανον δι᾽ ἥπατος, |
380 | σιγῇ δόμους ἐσβᾶσ᾽ ἵν᾽ ἔστρωται λέχος. |
381 | Ἀλλ᾽ ἕν τί μοι πρόσαντες· εἰ ληφθήσομαι |
382 | δόμους ὑπερβαίνουσα καὶ τεχνωμένη, |
383 | θανοῦσα θήσω τοῖς ἐμοῖς ἐχθροῖς γέλων. |
384 | Κράτιστα τὴν εὐθεῖαν, ᾗ πεφύκαμεν |
385 | σοφοὶ μάλιστα, φαρμάκοις αὐτοὺς ἑλεῖν. |
| Εἶἑν· |
386 | καὶ δὴ τεθνᾶσι· τίς με δέξεται πόλις; |
387 | Τίς γῆν ἄσυλον καὶ δόμους ἐχεγγύους |
388 | ξένος παρασχὼν ῥύσεται τοὐμὸν δέμας; |
389 | Οὐκ ἔστι. Μείνασ᾽ οὖν ἔτι σμικρὸν χρόνον, |
390 | ἢν μέν τις ἡμῖν πύργος ἀσφαλὴς φανῇ, |
391 | δόλῳ μέτειμι τόνδε καὶ σιγῇ φόνον· |
392 | ἢν δ᾽ ἐξελαύνῃ ξυμφορά μ᾽ ἀμήχανος, |
393 | αὐτὴ ξίφος λαβοῦσα, κεἰ μέλλω θανεῖν, |
394 | κτενῶ σφε, τόλμης δ᾽ εἶμι πρὸς τὸ καρτερόν. |
395 | Οὐ γὰρ μὰ τὴν δέσποιναν ἣν ἐγὼ σέβω |
396 | μάλιστα πάντων καὶ ξυνεργὸν εἱλόμην, |
397 | Ἑκάτην, μυχοῖς ναίουσαν ἑστίας ἐμῆς, |
398 | χαίρων τις αὐτῶν τοὐμὸν ἀλγυνεῖ κέαρ. |
399 | Πικροὺς δ᾽ ἐγώ σφιν καὶ λυγροὺς θήσω γάμους, |
400 | πικρὸν δὲ κῆδος καὶ φυγὰς ἐμὰς χθονός. |
| |
| Europides, Medea 335-400 |